Működésünkről

Alulról építkezünk, blogolunk

Antropológiánkból következően van szükségünk önmagunkra és a körülöttünk létező világra vonatkozó nézeteink egyeztetésére. Nézeteink egyeztetésére és nem nézeteink azonossá tételére van szükségünk. Legyenek egymással kompatibilisek. Maga az egyeztetés pedig csak szelíden történhet.

Az egyeztetéshez mindig közös kiindulópontok, egyetértések is kellenek. Ha az egyeztetés kommunikációt jelent, számtalan dologban egyet kell érteniük az egyeztetésben résztvevőknek. Vagyis fenn kell állnia az együttműködés feltételeinek. Hol is kell keresnünk a deficitet, vagy másként a közösség miféle közösség legyenő Az egész társadalmat érintő makró szintű vagy a társadalomszerveződés legalsó mikro szintjein legyen, netán a kettő közötti mezo szinten? A kérdés ez: kinek (kiknek) van esélye makro szinten az eredménnyel kecsegtető iparkodásra? És kinek nincs, hanem csak a mikro, esetleg a mezo szinten? És kinek nincs egyáltalán semmi esélye az érvényes társadalmi cselekvésre az integrációt előmozdítandó? Ezek a kérdések – nyilvánvalóan – a kutatás értelmét, értelmességét, lehetséges céljait firtatják. Az egyetértésbeli hiányok kezelése, a kérdésekre a válasz keresése igazi értelmiségi feladat volna. De most nem sokat remélhetünk a szokásos értelmiségi tevékenységtől: a hajlékony és reflexív nyelvi kommunikációtól. Nem sokat várhatunk a dialógusszerű együttműködés közös célra irányultságától sem. Reméljük ezt a példaadástól, a felmutatástól! Én így teszek. Én ezt látom jónak. Ne a közös erőfeszítések értelmében várjunk együttműködést, hanem a participáció értelmében: a hasonló megoldásokra való ráismerés felmutatásával és felmutatásában – mindezt egy olyan világban, amely – látszólag – éppen az ellenkezőjére van berendezkedve (arra, hogy ne találjon rá a hasonlóra). Nem látjuk ugyanis manapság az egyeztetésnek, mint együttműködő cselekvésnek a lehetőségét – általában, de erősen kell remélnünk az egyezés találásának lehetőségét – konkrétan. Én így; én is; én ugyan nem így, de úgy már igen Ezen keresztül aztán még az egyeztetés lehetőségét is remélhetjük a részletekben. Manapság csak ettől remélhetjük azt, hogy csoporttá, vagy éppen közösséggé válunk. Topikokat ajánlanánk, észrevételeket és hozzászólásokat engednénk, illetőleg beszállnánk (remélem többen) szelíd, de gondolati tisztaságra törekvő szavakkal a diszkusszióba.

Ennek a diszkussziónak a helye mindenek előtt az Egyház és Társadalom Kör; illetőleg azok a megbeszélések, workshopok, konferenciák, megjelentetett tanulmányok, a kör tagjainak média-megjelenései és maga az Egyház és Társadalom honlap egyaránt. Ez a honlap elérhető: a www.parbeszedhaza.hu “társadalom” menüpontjából és a www.egyhazestarsadalom.hu címről is.

A Körhöz minden tag önként csatlakozott és önmagát képviseli. Megegyeztünk abban is, hogy egymást kompetensnek fogadjuk el. Ha új tagot szeretnénk látni magunk között vagy éppen kéri valaki felvételét körünkbe, a Kör tagjainak egyetértésével történik ez. Ha bármelyikünk úgy látja, hogy nincs módja tovább vállalni a tagságot, akkor bármikor lemondhat erről.

A Kör felügyeli (legyünk emberibbek: figyelemmel kíséri) azokat a programokat, eseményeket, amelyek a Párbeszéd Házában és a honlapon ehhez az Egyház és Társadalom projekthez tartoznak.

Két-három havonta ülünk össze egy-egy téma megbeszélésére, a mindenkori igényeknek megfelelően. És megegyeztünk abban, hogy nem tartjuk meg a Kör kitűzött üléseit akkor, ha esik az eső (de rendszeresítünk esőnapot).

Megegyeztünk abban is, hogy döntéseinket – ha lesznek ilyenek – egyhangúan hozzuk meg (elsősorban olyankor lesz ez, amikor együtt ülünk, de kivételesen elképzelhető, hogy a döntés elektronikus konzultációt követően születik meg. Ha úgy látjuk, hogy az itt szóbahozotthoz képest még másféle egyetértésekre is szükségünk van a nyugodt működéshez, akkor ezekről döntéseket hozunk és éppen ezt az oldalt kiegészítjük, megváltoztatjuk.