Egy tökéletes kép a Dadusról, akit nem lehetett nem szeretni. Annyi jóság volt benne, és nem azért, hogy szeressük. Maga volt a jóság. Egyszer együtt mentünk Pétre, és hazafelé át kellett szállni talán Fehérváron a felcsúti vonatra. Én már nagy szamár voltam, én mondtam neki, nem kell rohanni bõven ráérünk. Mindig azt mondta, hogy "slisszújjunk", én meg mondam, nyugi és texasi hidegvér. Persze lekéstük a hülyeségem miatt a vonatot, de még így sem haragudott. Ha eljött hozzánk, nem adott ajándékot, hanem eldugta, hogy akkor találjuk meg, ha már elment. Na az apám néha nagyon mérges volt, amikor egy-két romlott dolgot leltünk a dugi helyeken. Amikor elváltunk "Angélával" nagyon szomorú volt. A Szabó családot mindig szorgalmasan meghallgatta. Talán onnan jött az Andrea helyett az Angéla.